? Editing: Post:21.body Save Delete Cancel
Zer0Talk
Magyar
Initial sync in progress...

Magyar Zer0Talk

Follow in NewsfeedFollowing
+ Create new topic
Loading...

Title

Body
^1 ^2 added ━ submitted by user_name
More topics

 

Follow in NewsfeedFollowing

Terria és Lerzia meséje - avagy mese a bankrendszerről

Tóth Bálint írása - 2009

Előszó:
A világról szóló ismereteid 99.99%-át más emberektől nyered különböző kommunikációs csatornákon át. A tudásod 99.99%-a valójában tehát HIT, hogy az embertársaid azért osztják meg veled a tudásukat, mert ily módon hatékonyabban tudunk kooperálni egymással a sikeres lét érdekében. Még az olyan triviális igazságok is, mint hogy a Föld gömbölyű, ezen alapulnak - hacsak nem utaztad körbe ténylegesen. Az emberek közötti információáramlás redundáns: egy adott csomópontból származó információ jár körbe közöttünk. Egy információ pedig akkor hiteles számodra, ha a "forrás" hiteles, ez a "forrás" pedig: az a csomópont, ahonnan kaptad, és nem a kiindulási csomópont. A kiindulási csomóponttal általában nem vagyunk tisztában; ha az egyetemen egy plutónium-izotóp tulajdonságairól tanulsz, nem törődsz vele, hogy az ismeretet melyik kutató szerezte meg, a professzor és a mögötte működő intézmény hitelébe vetett bizalom elég. Ha egy gráfként rajzoljuk fel az emberek közötti információáramlást, megkapjuk azokat a személytelen intézményrendszereket, amelyeket a gráfon belül zárt egységként bekarikázhatunk, és a karikákra ráírhatjuk, hogy AUTORITÁS. Ha a karikák közül elég sokba behelyezünk egy olyan csomópontot, amely forrásként működik és mi irányítjuk, viszont maga a csomópont a kívülállók számára ismeretlen, akkor gyakorlatilag mi irányítjuk azt, hogy mi igaz, és mi hamis - és mivel a valóságot az emberek értelmezési szűrőkön keresztül vizsgálják, még olyasmit is el tudunk hitetni velük, ami ellentmond a személyes tapasztalatuknak.

Terria és Lerzia meséje - avagy mese a bankrendszerről

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom, neve Terria. Minden tartománya, összes népe gazdgságban, biztonságban, boldogságban élt. Jólétük forrása a termőföld volt, mely kevés gondozásért cserébe bőséggel látta el a birodalom lakóit élelemmel és nyersanyaggal.

Terria leghíresebb tartománya a mesés, gazdag Lerzia volt. A lerzek kiváló iparosok voltak, s okos, nagy tudású, jó szívű és derék, szorgalmas embereknek ismerték őket minden tartományban, ahol megfordultak; mert utazgattak, igen sokat, szemben más tartományok népeivel, kik a lábukat se nagyon tették ki a falusi járásból, nemhogy a tartományukból. A lerz helytartót birodalomszerte a legbölcsebb embernek tartották. De nem csak legbölcsebb, hanem legvagyonosabb is volt mind közül.

Egyszer aztán Terria királyának azt javasolta egyik lerz tanácsnoka, hogy változtassák Terriát ipari birodalommá - ha hatalmas gyárakat építenek, az embereknek nem kell két kezi munkával előállítaniuk saját hétköznapi használati tárgyaikat, így még kevesebb munka árán még többet birtokolhatnának; Terria gazdagabb lenne, mint valaha.

A király hallgatott az okos szóra, és hatalmas iparváros építésébe kezdett - minthogy e munka koordinálása sokkal nehezebb feladat volt, mint a földművelésé, idővel trónszékhelyét is ide helyezte át, s az új fővárost Terropolisznak nevezték.

Hogy, hogy nem, pár év után azonban kifogyott a kincstárból az arany, bár Terropolisz felépítése még nem ért a végére. Búsult is a király... Hamarosan azonban megjelent udvarában a lerziai helytartó, s a lerzek tizenkét szekéren hozták mögötte az aranyat! A király nagyon megörült, bár nem értette, a lerzek miért akarják a birodalmat ily önzetlenül megsegíteni. A helytartó biztosította róla, nem kér semmit cserébe; ám az aranyat nem örökbe adja, csak kölcsön, s a király majd visszafizeti neki, mikor a hatalmas beruházás megtérült.

Úgy is lett. A terriai ipar virágzott, a gazdag falvak kalandvágyó fiai pedig a még gazdagabb városi létről álmodoztak, s a kincstár hamarosan roskadozott az aranytól. A király, hálája jeléül nem tizenkét szekérnyi aranyat adott vissza a lerz helytartónak, hanem tizenhármat, s olyannyira csodálatos dolognak tartotta a kölcsönzés intézményét, hogy rendelkezett: állami bankot kell létrehozni, mely a pénzt igénylő embereknek szerény kamatra kölcsönad.

Hosszú sor kígyózott a Terriai Királyi Bank előtt reggeltől estig: kérelmezők hada folyamodott hitelért, némelyek a rossz termés miatt szorultak meg, mások nagyobb, cifrább házról álmodtak - de a legtöbben lerzek voltak közöttük, ügyes és szorgalmas mesteremberek, akik saját ipari vállalkozások alapítására kértek hitelt, a haszonból megfizetve azt kamatostul.

Terria ipara hamarosan százszorosára növekedett, ontotta magából az árukat, s a munkaerő csak úgy özönlött a falvakból az egyre szaporodó és növekvő városokba. Özönlött, csak özönlött - s eljött az ideje, hogy nem maradt elég ember a vidéken, megművelni a földeket, s jóllakatni önmagukon kívül a városok egyre csak szaporodó lakosságát.

Hatalmas éhínség köszöntött Terriára. Városi és falusi egyaránt a kétségbeesett, tehetetlen királyt okolta; mindenki másként hitte, mi a kialakult válságos helyzet pontos oka, de mindenki egyformán tudni vélte a megoldást, s a kocsmákban gyakran vitatkozó embereknek sok nem kellett hozzá - csak néhány bölcs lerziai filozófus, kik az emberi egyenlőségről és a központi kormányzás megszüntetéséről álmodtak -, hogy felkeljenek a király ellen, lefejezzék, s Terriát szövetségi köztársasággá kiáltsák ki, független, a nép által választott tartományi kormányokkal.

Telt-múlt az idő.

Ágrólszakadt Jánoska egy nyomorúságos kis faluban látta meg a terriai napvilágot. A gyermekkor nélkülözéssel telt évei után a város felé vette az irányt - Terropolisz felé, ahol már az iparban is csak kevesek dolgoztak, hisz gépek végezték a munka nagy részét, az emberek pedig kényelmes irodákban ültek, adminisztratív munkakörökben dolgozva. Legtöbb fiatalnak ez volt az útja, hiszen falun már úgysem volt munka, a földet is gépekkel művelték...

Jánoskát egy lerz bankvállalat alkalmazta - több száz ilyen működött már Terriában, a király bukása óta bárki foglalkozhatott hitelezéssel, s a lehetőséget főleg a lerziai üzletemberek használták ki. A fiú kapott egy lakócellát a vállalati lakótelepen, s hogy munkáját megfelelően végezhesse, a vállalati iskolába, a Lerz Pénzügyi Főiskolára kellett járnia.

Hallgatótársai, a kedves, derék lerz iparosok leszármazottai, az ifjú lerziai bankártitánok legtöbbször szinte levegőnek nézték Jánoskát. Ha szóltak is hozzá, foghegyről beszéltek vele, de leginkábbis egymás között diskuráltak fennhangon a csak általuk ismert lerziai nyelven. Ágrólszakadt Jánoska úgy érezte, falusi származása miatt nézik le ezek a Terropoliszban felnőtt lerz fiatalok, s gyakran szeretett elbújdosni a főiskola néptelen részein; szolgálati helyiségekre nyíló kihalt folyosókon mászkált, alagsorokban kalandozott, eljutva olyan helyekre, hol tán még az öreg lerz professzorok sem jártak soha.

Egyszer azután rábukkant a legmélyebben fekvő folyosóra, melyben örök sötétség honolt. Jánoska villanyt sem talált, csak két mobiltelefonjának háttérvilágítását egyesítve tudott előrehaladni. Fémes csengés-bongás és víz csurgása-csobogása hallatszott a folyosó távoli végéből, hol Jánoska, óvatosan előrehaladván, egy réges-régi faajtót világított meg telefonjaival.

A furcsa zajok elhallgattak, s egy rekedten károgó férfihang azt kiáltotta:

  • Ki az? Ki van odakint?

Jánoska nem tudta hirtelen, mitlévő legyen... ám az ajtó kitárult, s ő egy vénséges-vén, összeaszott arcú, púpos hátú, hosszú ősz szakállú öregembert pillantott meg egy sötétbe vesző, hatalmas terem közepén állva, mögötte irdatlan hegynyi csillogó aranypénzzel, előtte pedig egy kőtállal, amelyben víz felszínén csillogott a benti fény. Közelebb lépve észrevette, hogy az öregembernek tipikus lerz arcvonásai vannak.

  • Te lerziai vagy... - nyögte bután, hisz ezerszer érdekesebb tényeket is szóvá tehetett volna, például az aggastyán háta mögött tornyosuló végeláthatatlan aranydombságot.

  • Így van, fiacskám. Nem is akármilyen lerz... Én voltam az utolsó terriai király uralkodása alatt Lerzia helytartója! Én találtam fel a bankot!

  • De hiszen az évszázadokkal ezelőtt volt...

  • Úgy van! E helyt állott a Terriai Királyi Bank központi értéktára. S a lefejezett király a túlvilágról iszonyú büntetéssel sújtott engem, amiért a bankrendszert megalkottam, s amiért utána a forradalmat a háttérből szerveztem és támogattam pénzzel: minden egyes alkalommal, mikor a lerz bankok egy korabeli aranypénznek megfelelő értékű Terrkreditet multiplikálnak, nekem itt egy aranypénz megjelenik a semmiből, s azt meg kell mosnom ebben a kőtálban, hogy újra semmivé foszoljon. Addig kell élnem, amíg e munkát el nem végeztem! Ha mindet megtisztítottam, akkor meghalhatok. - S a csontvázszerűvé aszalódott kezek hátrafelé intettek: - Amint láthatod, kissé le vagyok maradva.

Jánoska tudta, mi az a pénzmultiplikáció, hiszen pénzügyi iskolába járt, így csak annyit kérdezett:

  • De hát miért haragszik rád a király szelleme a multiplikált pénz miatt? Hiszen annak az élettartama véges, nem igazi pénz, kikerül a forgalomból, s aki erején felül multiplikál, csődbe juttatja magát!

Az öregember keserűen felnevetett.

  • Valóban ezt tanítják, ez volt a multiplikált pénz valaha - s ne aggódj, minden alkalommal, mikor egy aranypénznyi Terrkreditet kivonnak a forgalomból, a hozzá tartozó érme tisztítás nélkül eltűnik mögülem. Fiacskám, ez a hegy a hátam mögött egyre csak növekszik, már a végét se látom. Ennyi az a multiplikált pénz Terriában, melyet soha nem fognak kivonni a forgalomból, mely helyett valódi kézpénzt soha nem fognak követelni az emberek a bankokon; miért is tennék! A csekket, átutalást, bankkártyát mindenki épppúgy elfogadja!

  • Hogy hagyhatja az Állami Bankárügyi Főhivatal, hogy a bankok ezt csinálják?! - kiáltotta döbbenten Jánoska. - Nekik tudniuk kell róla...

  • Ugyan, fiam, három alulfizetett állami hivatalnok fogja megállítani a lerziai bankokat abban, hogy bekebelezzék a világot? Elárulok azonban még valamit... de előbb felelj jól egy kérdésemre: hogy számolod ki a forgalomban lévő összes pénz mennyiségét?

  • A pillanatnyilag forgalomban lévő multiplikált pénz és a jegybankpénz összege - vágta rá az iskolában tanult képletet Jánoska.

  • Magyarán? - vonta fel szemöldökét az öreg lerz.

  • Magyarán az emberek betétei a bankban és a forgalomban lévő készpénz együttesen.

  • Úgy van! Most mondd meg, hogyan számolod ki az összes hitel mennyiségét!

  • Az összes hitel... - felelte töprengve Jánoska. - Ezt még nem tanultam...

  • Ohó! És nem is fogod! Ezt nem tanítják semmilyen iskolában! De gondolkodj csak... ha a bank a betétes pénzét adja ki hitelbe, akkor a hitelek összege egyenlő a...

  • A betétek összegével! - kiáltott fel Jánoska, hirtelen rádöbbenve az egyszerű igazságra. Azonban az aggastyán olyan rikácsolva kiáltott fel, hogy a fiú összerezzent:

  • Tévedés, tévedés, tévedés!!! Az összes hitel nem csak az összes betétnél, de az összes pénznél is sokkal több! Na figyelj ide, te mamlasz! Bemegyek a bankba, és beteszek egymillió Terrkreditet. Neked kéne az a pénz, de nincs, ezért kölcsönkéred a banktól. Bemész egy bevásárlóközpontba, amit „véletlenségből" szintén a lerz bankárok birtokolnak, és veszel belőle egy marhanagy plazmatévét! A pénzt kifizeted, az visszakerült a lerzekhez, ők meg visszaadják nekem, és ott tartunk, ahol az elején, igaz?

  • Ööö... igaz.

  • Nem igaz, te tuskó, hogy lenne igaz! Használd az eszedet, még mindig tartozol a banknak az egymillióval!

Jánoska dermedten próbálta a hallottak jelentőségét felfogni, az öreg azonban megelőzte:

  • Na így haladja meg a hitelállomány mérete a betétállományét! - Fújt egyet. - De végül is a pénz körbejár. Mitől csökken a hitelállomány? ...Ne tátsd a szád! Hogyan szünteted meg a fennálló adósságodat?

  • Kifizetem a ténylegesen megkeresett pénzemből.

  • Vagyis dolgozol. Az elvégzett munka mennyisége csökkenti, az elfogyasztott javak mennyisége növeli a hitelállományt - és ezt a nagy kupacot itt mögöttem! Márpedig az öreg király pont azért kezdte a terriai ipart építeni, hogy kevesebb munkával többet fogyaszthassunk - hiszen a gépek dolgoznak majd helyettünk! Ehelyett, a piac ugyan tele van árukkal, az emberi munkaerő értéke viszont csökken... de sebaj, mindig lehet hitelt felvenni! Na ezért is nem fog ez a hegy soha elfogyni mögöttem, s ezért válik majd egy szép napon egész Terria fizetésképtelenné. - Az öreg lerz szinte suttogta az utolsó mondatokat: - S akkor minden a lerz bankok tulajdona lesz majd, s mindenki az ő rabszolgájukká válik majd.

  • Elmondom! Nyilvánosságra hozom! - kiabálta Jánoska. - Ha az emberek megtudják, vége lesz az egész rémálomnak, és... - szava elakadt az aggastyán pillantásától.

A jellegzetes sötétkék lerz szemek huncut csillogással fürkészték Jánoska arcát, majd az öregember végre megszólalt:

  • És ugyan ki fog hinni neked...?
^4 ^5 dormin posted on Apr 07, 2017
Please sign innew comment
Sign in as...
Submit comment
You are running out of your allowed space, please contact the site's admin at unknown to raise your limit.
user_nameadded ^1 ^2
Reply
Body
flappyearzon Apr 09, 2017 ^1 ^2
Reply

És Világbéke™!!!!!1111111

This page is a snapshot of ZeroNet. Start your own ZeroNet for complete experience. Learn More